Isten hozta a Jézus Szíve Plébánia (Pécs-Piusz) oldalán!
AZ IMA SZÜKSÉGESSÉGE
Isten a kezdetünk, és egyúttal a végcélunk is. Ő a kezdetünk, mert tőle kaptuk – mint minden más teremtmény – a létünket, amellyel rendelkezünk. Ő a végcélunk, mert kizárólag azért teremtettettünk, hogy meglássuk Őt, szeressük Őt, és hogy Ő is szeressen bennünket.
Szt. Pál azt mondja: „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,28) Ez azt jelenti, hogy nem csupán létünk első pillanatában, hanem létezésünk minden egyes pillanatában Istentől függünk, mégpedig olyannyira, hogy ha Isten akár csak egyetlen pillanatra is magunkra hagyna bennünket, azonnal elpusztulnánk.
Az embernek azonban kétféle élete van: a természetes és a természetfeletti; a testé és a léleké. Az elsőt attól veszítjük el, amit halálnak nevezünk, vagyis a test és a lélek szétválásakor. A másodikat pedig a bűn által veszítjük el, amikor a lélek elszakad Istentől.
Ezért, ha azt akarjuk, hogy a kiválóbb, az igazi életet, vagyis a lélek életét birtokoljuk, feltétlenül egyesülnünk kell Istennel. Ahhoz pedig, hogy ebben az egyesülésben megmaradjunk, vagy – ha sajnálatos módon a bűn által megszakítottuk – ismét visszatérjünk hozzá, nincs jobb eszköz az imádságnál.
Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy aki halálos bűnt követett el, annak ne kellene a bűnbánat szentsége által visszanyernie a kegyelmi állapotot, hiszen ez az egyetlen rendes út erre. Az imádság azonban nagy segítségünkre lehet az elveszített kegyelem visszaszerzésében.
IMÁDKOZNI – mondja a katekizmus – ANNYIT JELENT, MINT FELEMELNI SZÍVÜNKET ISTENHEZ, ÉS KEGYELMEKET KÉRNI TŐLE.
Az imádságnak két fajtája van: a belső és a szóbeli ima. Az első teljes egészében benső, és azokból a könyörgésekből áll, amelyeket szavak használata nélkül intézünk Istenhez.
A második ezzel szemben külső is, és azokból a könyörgésekből áll, amelyeket szavak segítségével mondunk el Istennek.
A belső ima létezhet, és gyakran létezik is szóbeli ima nélkül; az utóbbi azonban sohasem létezhet az előbbi nélkül. Mert a belső ima nélküli szóbeli imádság nem más, mint üres szavak hiábavaló zaja. Mit számít, ha az ajkak mozognak, és velük kérünk valamit, ha közben a szívünk nem kér semmit?
A szóbeli ima [ha belső imával párosul] a legtökéletesebb és legteljesebb, mert ilyenkor egyszerre könyörög a nyelv és a szív. A lényegi azonban a belső ima.
Mindkét imafajta lelke az elmélkedés. Ne gondoljuk azonban – ahogyan egyesek tévesen vélik –, hogy a belső ima és az elmélkedés ugyanazt jelenti, még akkor sem, ha mindkettő benső tevékenység. Nem. Elmélkedni annyi, mint gondolkodni, következtetni, megfontolni; imádkozni pedig… imádkozni: vagyis kérni, esedezni, könyörögni.
Amikor valamilyen komoly dologról gondolkodunk, következtetünk és elmélkedünk, de nem kérünk és nem könyörgünk. Ez egészen világos. Az is világos azonban, hogy az elmélkedés az imádság lelke, mert ahhoz, hogy valamit kérjünk, először vágynunk kell rá; ahhoz pedig, hogy vágyakozzunk utána, ismernünk kell azt; hogy pedig megismerjük, gondolkodnunk kell róla, vagyis elmélkednünk kell rajta.
Az elmélkedés tehát az imádság lelke, alapja és nélkülözhetetlen feltétele. Meg kell előznie az imát, és össze kell fonódnia vele, hogy az imádság még gyümölcsözőbb legyen. Ha azonban az elmélkedés az imádság lelke, akkor az imádság a mi lelkünk lelke.
Egy szerző ugyanis azt mondja: Istennel beszélgetni és Istent meghallgatni kétségtelenül minden jó forrása az ember számára. Ezzel a párbeszéddel a pokol sem volna pokol; nélküle pedig a mennyország sem volna mennyország. Vedd rá az embert, hogy Istennel beszélgessen; ha kitart ebben, üdvözül. Szakítsd el Istentől; ha pedig kitart ebben az elszakítottságban, elveszik.
„Adj nekem mindennap negyedórát a belső imára – mondta Szt. Teréz –, és én neked adom a mennyországot.”
Nos tehát, talán valaki megkérdezi: valóban ennyire szükséges az imádság? Azt válaszoljuk: épp annyira szükséges, amennyire számunkra az üdvösség szükséges.
„Egy a szükséges” (Lk 10,42) – mondta isteni Megváltónk. És ez az egyetlen szükséges dolog kétségtelenül az üdvösség. Mi lehetne ugyanis fontosabb és szükségesebb ennél, ha egyszer kizárólag azért teremtettettünk, hogy elnyerjük az üdvösséget? Nos tehát, ezt az egyetlen szükséges dolgot, az üdvösséget Isten nem akarja megadni azoknak, akik – miután eljutottak az értelem használatára – nem kérik azt tőle.
Szt. Ágoston azt mondja, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket az Úr anélkül ad meg nekünk, hogy kérnénk őket. Ilyen például a hit kezdete, az imádkozás vágya, a jóra való első indíttatások és más hasonló dolgok.
Hozzáteszi azonban, hogy számtalan olyan kegyelem van, amelyet Isten nem akar megadni nekünk, ha nem kérjük tőle. Ezek között említi a megszentelő kegyelmet, a szenvedélyek feletti győzelmet, és mindenekelőtt a végső állhatatosság ajándékát, amely nélkül számunkra nincs üdvösség.
„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Mt 16,26) – mondja nekünk az Üdvözítő.
TEÓFILO NÍTRAM
MINDENSZENTEK VIGÍLIÁJA, NEM PEDIG HALLOWEEN
A Halloween az All Hallows’ Eve, vagyis Mindenszentek előestéjének eltorzult változata. Ez az este Mindenszentek napját előzi meg. Egészen az egyházi naptár 1956-os egyszerűsítéséig, ez az este önálló liturgikus virrasztás, vagyis vigília volt. A VIII. században jelölt ki az Egyház külön napot Mindenszentek ünnepének, amelyet egy másik nap követett, az elhunytak tiszteletére: Halottak napja.
Mindenszentek vigíliájának megünneplése attól függött, hogy a keresztény világ melyik részén élt az ember. Bretagne-ban például az éjszaka komoly, ünnepélyes hangulatban telt, a vidámságnak még csak nyoma sem volt. A breton családok napközben elhunyt szeretteik sírjánál imádkoztak, este pedig részt vettek a templomban a „fekete vecsernyén”. A vidéki plébániákon késő este, miután befejeződött a vacsora, a háziasszonyok tiszta abroszt terítettek az asztalra, és palacsintát, túrót, valamint almabort készítettek ki. Miután a tüzet lefojtották, és székeket helyeztek az asztal köré a hazatérő szerettek számára, a család ismét elimádkozta a De Profundist (a 129. zsoltárt), majd nyugovóra tért. Írországban, Skóciában és Angliában vált Mindenszentek vigíliája az imádság és a vidámság sajátos keverékévé. A Szentszékkel való szakítás után az eretnek I. Erzsébet megtiltotta a Halottak napjához kapcsolódó valamennyi vallási szokás megtartását. Törvényei ellenére azonban a hagyományok fennmaradtak. Még Shakespeare is utal rájuk a „Két veronai nemes” című művében, amikor Speed azt mondja Valentine-nak, hogy azért tudja róla, hogy szerelmes, mert megtanult „koldusként nyafogva beszélni Mindenszentek ünnepén”. Úgy látszik, ez a sor elkerülte az eretnek hatóságok figyelmét. Az ajtóról ajtóra járó kéregetés egy ősi angol szokásból ered. Az emberek bekopogtattak a házakba, és „lélekkenyeret” (soul cake) kértek, cserébe pedig megígérték, hogy imádkoznak a házban elhunytak lelki üdvéért. A lélekkenyér omlós, vajas teasüteményhez hasonló édesség volt. Az ajtók előtt énekelt dalok szövege változó volt, az egyik ilyen ének refrénje például így szólt: „Egy lélekkenyeret, egy lélekkenyeret! Könyörülj minden keresztény lélek felett egy lélekkenyérért cserébe!” A középkori misztériumjátékok és moralitásjátékok népszerű maradványai, a különféle szerepjátékok, pantomimek és kisebb színielőadások rendszeresen emlékeztették az embereket a halál utáni élet valóságára és az üdvösség elnyerésének módjára. Valószínűleg ezekből a játékokból ered a Halloweenkor való jelmezes álarcoskodás szokása is. Az elkárhozottak alakjai az önző, bűnös élet ostobaságát jelenítették meg. A tisztítótűzben szenvedő lelkek a várakozás gyötrelméről tanúskodtak. A mennyei küldöttek pedig a boldogító istenlátás örömét hirdették. Ezek a jelenetek együttesen arra figyelmeztették az élőket, hogy még időben fordítsanak figyelmet lelkük üdvösségére, mielőtt túl késő lenne. Később, amikor a pogányság ismét erőre kapott, elterjedtek a koboldok és a boszorkányok alakjai, gyakran macskákkal együtt, amelyek az ördög ősi jelképeinek számítottak. Ráadásul a kereszténység előtti pogány népek mindig is aratási ünnepségekkel köszöntötték a betakarítás időszakát, így számukra természetes volt, hogy Mindenszentek vigíliáját is újra saját ünneplésük részévé tegyék. A jól ismert termények, a kukoricaszárak és a tökök mind az évszak jellegzetes kellékei voltak.Bár létezik egy régi ír legenda egy Jack nevű fösvény emberről, aki túl zsugori volt ahhoz, hogy a mennybe jusson, ugyanakkor túl ravasz ahhoz, hogy a pokolba kerüljön, ezért örök időkre arra ítéltetett, hogy egy égő töklámpással bolyongjon a földön, a töklámpások (jack-o’-lantern) megjelenésére mindig is sokkal ésszerűbb magyarázatot lehetett találni ennél.Azokban a korokban a halálról való elmélkedés komoly és elfogadott dolog volt. A keresztény művészetben a koponyák és csontok mindennapos díszítőelemeknek számítottak, legalábbis a kolostorok és zárdák celláiban. Így a két hagyomány idővel összekeveredett, különösen a modern korban, amikor sok ember számára összemosódik a szent és a profán fogalma, és az is, hogy mi képviseli az igazat, a jót és az örökkévalót.
A TISZTÍTÓTŰZBEN SZENVEDŐ LELKEKÉRT
BEVEZETÉS Örök Atya! Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által felajánlom Neked szeretett Fiadat, Jézust. Az Ő fájdalmas kínszenvedése, drága szent Vére és kereszthalála által kérünk, térítsd meg a bűnösöket, mentsd meg a haldoklókat!Szabadítsd ki a tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket, szenteld meg a papokat, a szerzeteseket és a családokat: a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.(Mária Simma imája)Örök Atya, felajánlom Neked a Te isteni Fiad, Jézus legdrágább Vérét, egyesítve az összes szentmisével amit a mai napon a világon bemutatnak, minden lélekért a tisztítótűzben, minden bűnösért, a bűnösökért az egyetemes Egyházban, otthonomban és családomban. Ámen.(Szent Gertrúd imája)
LITÁNIA A TISZTÍTÓHELYEN SZENVEDŐ LELKEKÉRT
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass meg minket! Mennyei Atyaisten - Irgalmazz a megholt híveknek!Megváltó Fiúisten - Irgalmazz a megholt híveknek!Szentlélek Úristen - Irgalmazz a megholt híveknek!Szentháromság egy Isten - Irgalmazz a megholt híveknek!Szentséges Szűz Mária - Könyörögj a megholt hívekért!Istennek Szent Anyja Szüzek Szent Szüze Mindnyájan szent angyalok és főangyalok - könyörögjetek a megholt hívekért!Mindnyájan a dicsőült szentek lelkeiMindnyájan szent pátriárkák és prófétákMindnyájan szent apostolok és evangélistákMindnyájan Krisztusnak szent tanítványaiMindnyájan aprószentekMindnyájan szent vértanukMindnyájan szent püspökök és hitvallókMindnyájan szent egyháztanítókMindnyájan szent papok és levitákMindnyájan szent szerzetesek és remetékMindnyájan szent szüzek és özvegyekIstennek minden szentjei
Légy kegyelmes nekik! - könyörülj Uram rajtuk!Légy irgalmas nekik! - mentsd meg Uram őket!Minden gonosztól - mentsd meg Uram őket!A te haragodtólIgazságod szigorátólNagy bánatuktólFájdalmas várakozásuktólSzigorú rabságuktólA tűz kínjaitólNagy szenvedéseiktőlMegtestesülésed általSzületésed általSzentséges neved általKeresztelésed és szigorú böjtölésed által Mély alázatosságod általTökéletes engedelmességed általSzeplőtelen tisztaságod általLegnagyobb szegénységed általLegyőzhetetlen türelmed általSzentséges Szíved végtelen szeretete általMunkáid és fáradságaid általVéres verejtéked által Kegyetlen fogságod általFájdalmas megostoroztatásod általTövisekkel való csúfos megkoronáztatásod általIgazságtalan elitéltetésed általFájdalmas kereszthordozásod általKínteljes keresztrefeszítésed általÖt szent sebed által Keserű halálod általMinden szenvedésed általDicsőséges feltámadásod általCsodálatos mennybemeneteled általA vigasztaló Szentlélek elküldése általA boldogságos Szűz érdemei és közbenjárása általAz ítélet napján
Mi bűnösök - kérünk Téged, hallgass meg minket!Hogy a tisztítóhelyen szenvedő lelkeken könyörülni méltóztassálHogy bűneiket megbocsátani méltóztassálHogy büntetéseiket elengedni méltóztassálHogy őket a sötétség kínjaiból kiszabadítani méltóztassálHogy vágyukat a mennyei boldogság után kielégíteni méltóztassálHogy elhunyt szüleinknek, testvéreinknek, rokonainknak és barátainknak az örök nyugodalmat megadni méltóztassálHogy elhunyt jótevőinket és mindazokat, akikért imádkozni tartozunk, a mennyek országába felvenni méltóztassálHogy szívünket a világ csábításaitól tisztán megőrizni méltóztassálHogy egykoron, ha a halál árnyékában pihenünk,szövetségesünk és világosságunk lenni méltóztassálHogy egykoron az igaznak halálával távozzunk elIstenünk és Megváltónk!Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! - Adj örök nyugodalmat nekik!Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! - Adj örök nyugodalmat nekik!Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! - Adj örök nyugodalmat nekik!Uram, irgalmazz nekik! Krisztus, kegyelmezz nekik! Uram, irgalmazz nekik! Miatyánk, Üdvözlégy...A pokol kapujától - Szabadítsd meg, Uram lelkeiket!Uram, hallgasd meg könyörgésünket! - És kiáltásunk jusson eléd!Könyörögjünk!Úristen, minden hívednek teremtő és megváltó Istene!Bocsásd meg a te szolgáid és szolgálóid lelkének minden bűnét, hogy a te kegyelmedet, melyet mindenkor óhajtottak, buzgó könyörgéseink által megnyerjék.Mennyei Atyánk! A te szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus érdemeiben bízva, mély alázatossággal leborulva könyörgünk elhunyt híveidért, kik mivel elkövetett bűneikért földi életükben eleget nem tehettek s azok miatt szent színed látására nem juthattak, engedd el nekik kegyesen még hátralevő büntetésüket! Engedd el különösen azokét, kik e siralom völgyében szüleink, rokonaink, barátaink s jótevőink voltak, és akik talán a mi rossz példánk és botrányos viselkedésünk miatt szenvedik a tisztítótűz kínjait!Bocsásd ki őket a szenvedés helyéről, hogy az örök világosság honában minél előbb szemlélhessék szent arcodat s dicsérhessenek mindörökké, ugyanazon Jézus Krisztus által, ki leszállván a pokol tornácába a megváltásra várakozó atyákat onnan a mennybe vitte, hol most jobbodon ülve, veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, mindörökkön-örökké. Ámen.
ZÁRÓ IMA (130. zsoltár)A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, *† Istenem, figyelj a szómra!Fordulj felém, és hallgass figyelmesen *könyörgésem hangos szavára!Ha bűneinket, Uram, felrovod, *Uram, ki az, aki előtted megállhat?De nálad bocsánatot nyer a vétek, *ezért félve tisztelünk téged.Remélek az Úrban; †benne remél a lelkem, *és bízom ígéretében.Lelkem várja az Urat, *jobban, mint éji őr a hajnalt.Bizony, jobban, mint éji őr a hajnalt, *várja Izrael az Urat,mert az Úrnál van az irgalom, *és bőséges a megváltás nála.Választott népét ő váltja meg *minden bűnétől.
IGEN, MÉG LÉTEZNEK HOZZÁJUK HASONLÓ KATOLIKUS FÉRFIAK
Egy olyan világban, amely gyakran a népszerűséget, a gazdagságot, a külsőségeket és az átmeneti élvezeteket élteti, ezek a fiatal katolikus férfiak arra emlékeztetnek minket, hogy az igazi nagyság Isten szeretetében és az életszentségre való törekvésben rejlik.
Szt. CARLO ACUTIS – egy fiatalember, aki szerette az Eucharisztiát, és tehetségét arra használta, hogy közelebb vigye az embereket Jézushoz.
Szt. PIER GIORGIO FRASSATI – az öröm, az elmélyült ima, a barátság és a szegények iránti önzetlen szolgálat embere.
Tiszteletreméltó MATTEO FARINA – egy fiatal katolikus, aki hite és mindennapi élete révén igyekezett barátait közelebb vezetni Krisztushoz.
Fiatalok voltak. Volt álmaik, barátságaik és hétköznapi élményeik. Mégis úgy döntöttek, hogy Istent helyezik életük középpontjába. Példájuk arra emlékeztet minket, hogy az életszentség nem elavult, a tisztaság nem gyengeség, az Isten iránti odaadás pedig nem szégyellnivaló dolog.
A mai fiatal katolikus férfiakhoz szólva: nem kell utánoznotok a világot ahhoz, hogy nagyszerű férfiakká váljatok. Ti arra kaptatok meghívást, hogy Krisztust kövessétek.
Legyetek olyan férfiak, akik imádkoznak!
Legyetek olyan férfiak, akik tisztelik a nőket!
Legyetek olyan férfiak, akik értékelik a tisztaságot!
Legyetek olyan férfiak, akik szeretik az Eucharisztiát!
Legyetek olyan férfiak, akik szolgálják embertársaikat!
Legyetek olyan férfiak, akik az életszentséget választják – még akkor is, ha a világ mást választ!
Bárcsak minél több olyan fiatal férfit láthatnánk, akik nem félnek Jézus Krisztusért élni!
Szt. Carlo Acutis, Szt. Pier Giorgio Frassati és Tiszteletreméltó Matteo Farina, imádkozzatok értünk!
Jay Marey
A SZENTSÉGIMÁDÁS SZABÁLYAI HOGYAN VISELKEDJÜNK JÉZUS JELENLÉTÉBEN A LEGMÉLTÓSÁGOSABB OLTÁRISZENTSÉG ELŐTT?
Amikor belépsz egy kápolnába, ahol szentségimádást tartanak, tudod, mit kell tenned? Végig térdelned kell? Imádkozhatod a rózsafüzért, olvashatod a Bibliát, vagy csendben ülhetsz? Szabad halkan beszélgetni valakivel, vagy használni a telefonodat, miközben az Oltáriszentség ki van téve imádásra?Az eucharisztikus szentségimádás nem csupán azt jelenti, hogy időt töltünk egy csendes templomban. Ez a Jézus Krisztusnak szóló hit, szeretet és imádás cselekedete, aki valóságosan jelen van a legszentebb Eucharisztiában. Mivel hisszük az Ő valóságos jelenlétét, viselkedésünknek is ki kell fejeznie azt a tiszteletet, amely ezt a szent titkot megilleti.
Íme a SZENTSÉGIMÁDÁS SZABÁLYAI, amelyeket minden katolikusnak érdemes ismernie.1. ISMERD FEL, KI VAN JELEN!Az eucharisztikus szentségimádás alapja a Jézus Krisztus valóságos jelenlétébe vetett hit a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Az átváltoztatott Szentostya nem pusztán Jézusra emlékeztető jelkép. Az Egyház azt tanítja, hogy Krisztus valóságosan, igazán és lényegi módon jelen van az eucharisztikus színek alatt.Ezért amikor belépsz egy kápolnába, ahol az Oltáriszentséget a tabernákulumban őrzik, vagy imádásra kihelyezik, emlékezz arra, ki előtt borulsz le imádásban. Nem csupán egy szent épületbe látogatsz el, hanem az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus elé járulsz.A tiszteleted ezzel a belső meggyőződéssel kezdődik. Hit nélkül a külső gesztusok üres szokásokká válhatnak. Hittel azonban még egy egyszerű térdhajtás vagy az Úr előtti csendes időzés is a szeretet kifejezésévé válik.2. FEJEZD KI TISZTELETED IMÁDÓ GESZTUSSAL!Amikor az Oltáriszentséget a tabernákulumban őrzik, a katolikusok rendszerint térdet hajtanak előtte, amikor belépnek, vagy elhaladnak előtte, amennyiben ez megfelelő és fizikailag lehetséges. Ha az Oltáriszentség ki van téve imádásra, kövesd az Egyház liturgikus előírásait és az adott kápolnában meghonosodott, jogos szokásokat.Ha fizikailag nem vagy képes letérdelni vagy térdet hajtani, megfelelő lehet egy TISZTELETTELJES MEGHAJLÁS vagy más alkalmas gesztus. Az Egyház nem kívánja a betegektől, az idősektől és a mozgásukban korlátozottaktól, hogy erejüket meghaladó mozdulatokat végezzenek.A lényeg az, hogy külső viselkedésed kifejezze szíved hitét és tiszteletét. Ne ítéld meg mások áhítatát pusztán az alapján, hogy milyen testtartást képesek fizikailag felvenni.3. LÉPJ BE CSENDBEN, ÉS TISZTELD A SZENT HELYET!A szentségimádási kápolnák az imádság helyei. Lépj be csendben, kerüld a szükségtelen beszélgetést, és légy tekintettel azokra, akik az Úrral töltik az idejüket.Ha sürgős ügyben kell valakivel beszélned, lehetőség szerint diszkréten, az imádságra szolgáló téren kívül tedd ezt. Ne változtasd a kápolnát kötetlen társalgás helyszínévé.A csend nem egyszerűen a zaj hiánya. Teret ad az elcsendesedésnek, a figyelmes hallgatásnak és az imádságnak. Amikor tiszteletben tartod a csendet, másoknak is segítesz abban, hogy szükségtelen zavaró tényezők nélkül találkozhassanak Krisztussal.4. SZÍVBŐL IMÁDKOZZ, NE CSAK AZ AJKADDAL!Nincs egyetlen olyan imádság, amelyet mindenkinek kötelező lenne a szentségimádás teljes ideje alatt mondania. Dicsőítheted Jézust, hálát adhatsz Neki, bocsánatot kérhetsz bűneidért, közbenjárhatsz családodért, imádkozhatsz az Egyházért, vagy elé tárhatod a világ szükségleteit.Az is megengedett, hogy szinte szavak nélkül, csendben időzz az Ő jelenlétében. Az imádsághoz nem mindig van szükség sok szóra. Néha már az is mély jelentőségű imádás, ha hittel és szeretettel egyszerűen csak jelen vagy az Úr előtt.Ne válj nyugtalanná, ha nem találod a megfelelő szavakat, vagy ha időnként elkalandoznak a gondolataid. Szelíden fordítsd vissza figyelmedet Krisztusra, és folytasd az imádságot.5. ENGEDD, HOGY A SZENTÍRÁS VEZESSE SZENTSÉGIMÁDÁSODAT!A Biblia kiváló kísérője lehet az eucharisztikus szentségimádásnak. Olvashatsz egy evangéliumi szakaszt, elmélkedhetsz Jézus szavain, elgondolkodhatsz egy zsoltáron, vagy szemlélheted életének valamelyik titkát.Például elmélkedhetsz a Jn 6,51 versén, ahol Jézus az égből alászállott élő kenyérként beszél önmagáról, vagy a Lk 22,19 versén, ahol arra szólítja fel tanítványait, hogy ezt az Ő emlékezetére cselekedjék.Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című dokumentuma is ösztönzi a Szentírás használatát, a megfelelő énekeket, az elmélkedést és a csendes imádság időszakait az eucharisztikus szentségimádás során.Az olvasás segítsen Krisztusra összpontosítani, ne pedig elvonja figyelmedet az imádságtól. Nem szükséges sok fejezetet elolvasnod. Egyetlen szakasz figyelmes átelmélkedése is gyümölcsözőbb lehet, mint több oldal elsietett elolvasása.6. NE VÁLTOZTASD A SZENTSÉGIMÁDÁST TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELLÉ!Kerüld a szükségtelen beszélgetést, a hangos nevetést, az evést és minden olyan tevékenységet, amely megzavarja a szent hely légkörét. A szentségimádás nem arra szolgál, hogy a kihelyezett Oltáriszentség mellett a barátainkkal beszéljük meg a legfrissebb eseményeket.Ha családtagjaiddal vagy egy imacsoporttal érkezel, segítsetek egymásnak megőrizni az imádságos légkört. A gyermekeket is be lehet vezetni az eucharisztikus szentségimádásba, életkoruknak megfelelő módon, türelemmel és útmutatással, nem pedig szigorú rendreutasítássalA cél nem az, hogy félelmet keltsünk, vagy bárkivel azt éreztessük, hogy nincs helye ott. Sokkal inkább az, hogy mindenki felismerje e találkozás szentségét, és tiszteletben tartsa mások imádságát.7. HASZNÁLD MEGFONTOLTAN A TELEFONODAT!A telefon olykor segítséget nyújthat az imádságban. Használhatod a Szentírás olvasására, egy jóváhagyott imafüzet követésére vagy egy lelki olvasmány megtekintésére. Az állandó értesítések, a közösségi média böngészése, az üzenetküldés, a játékok és az oda nem illő telefonhívások azonban könnyen elvonhatják a figyelmedet, és zavarhatják a körülötted imádkozókat is.Mielőtt belépsz a szentségimádásra, érdemes lenémítani a telefonodat, vagy bekapcsolni a „Ne zavarjanak” üzemmódot. Ha imádsághoz használod, figyelmedet tartsd az imán, és ne váltogasd folyamatosan a lelki tartalmakat más, oda nem illő tevékenységekkel.Nem arról van szó, hogy a telefon minden használata automatikusan tiszteletlenség lenne. A fontos kérdés az, hogy a használata segíti-e az imádságodat, vagy inkább elvonja figyelmedet az Úrról és a körülötted imádkozókról.8. NEM KELL VÉGIG TÉRDELNED!Egyes katolikusok úgy gondolják, hogy a szentségimádás teljes ideje alatt térdelniük kell. Az eucharisztikus szentségimádás során azonban lehet térdelni, ülni, állni, Szentírást olvasni, megfelelő énekeket énekelni, vagy csendben imádkozni, az adott körülményeknek és az Egyház liturgikus előírásainak megfelelően.Ha elfáradsz, vagy olyan testi állapotod van, amely megnehezíti a hosszan tartó térdelést, tisztelettel leülhetsz. Nem az méri Jézus iránti szeretetedet, hogy mennyi ideig tudsz térden maradni.Ha közösségi szertartás vagy meghatározott liturgikus cselekmény zajlik, kövesd az előírt testtartásokat és a szertartás vezetéséért felelős személyek jogos útmutatásait. A személyes imádság idején olyan testtartást válassz, amely segít áhítattal és figyelmesen imádkozni.9. NE TÉVESZD ÖSSZE A SZENTSÉGIMÁDÁST A SZENTMISE ÜNNEPLÉSÉVEL!Az eucharisztikus szentségimádás és a szentmise szorosan összetartoznak, de nem ugyanazt jelentik.A szentmise az Egyház eucharisztikus áldozatának ünneplése. A szentmisén kívüli szentségimádás pedig a lefoglalt vagy imádásra kihelyezett Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Krisztus imádása.Az Egyház azt tanítja, hogy az eucharisztikus szentségimádás a szentmise ünnepléséből fakad, és arra vezeti a híveket, hogy még mélyebben megértsék ezt a nagy titkot.Ezért a szentségimádást soha nem szabad a szentmise helyettesítőjének tekinteni. Ugyanígy a szentmisét sem szabad pusztán olyan alkalomnak tekinteni, amelynek célja az Oltáriszentség hosszabb időre történő kihelyezése. Mindkettőnek megvan a maga sajátos természete és helye a katolikus istentiszteletben.Amikor Krisztust imádod az Eucharisztiában, meghívást kapsz arra, hogy elmélyítsd szeretetedet a szentmisében ünnepelt misztérium iránt, és felkészülj arra, hogy még gyümölcsözőbben vegyél részt az eucharisztikus áldozatban.10. ENGEDD, HOGY A SZENTSÉGIMÁDÁS MEGVÁLTOZTASSA AZ ÉLETEDET!Az eucharisztikus szentségimádásnak nem szabad véget érnie azzal, hogy kilépsz a kápolnából. A Krisztus iránti valódi áhítatnak fokozatosan formálnia kell jellemedet, döntéseidet, kapcsolataidat és azt, ahogyan másokkal bánsz.Ha türelemért imádkoztál, gyakorold a türelmet családod körében. Ha bocsánatot kértél, légy kész megbocsátani másoknak. Ha a szegényekért imádkoztál, keress lehetőséget a szolgálatukra. Ha arra kérted Krisztust, hogy vezesse életedet, légy kész követni tanítását akkor is, amikor ez kihívás elé állít.A szentségimádás gyümölcseit nem csupán az méri, mennyi időt töltesz a kápolnában, vagy mennyire meghatódottan imádkozol. Ezeknek a gyümölcsöknek a növekvő hitben, reményben, szeretetben, alázatban és Krisztus iránti engedelmességben is meg kell mutatkozniuk.Az eucharisztikus szentségimádás meghívás arra, hogy Jézus Krisztussal maradjunk, aki valóságosan jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben.Gesztusainknak, csendünknek, imádságainknak és viselkedésünknek ki kell fejeznie azt a hitet és szeretetet, amellyel Hozzá közeledünk.Nem kell minden imádságot tökéletesen elmondanod, órákon át térdelned, vagy valamilyen különleges érzelmi élményt átélned ahhoz, hogy őszintén imádhasd az Urat.Jöjj hittel, közeledj Hozzá tisztelettel, tölts időt imádságban, és engedd, hogy kegyelme átalakítsa az életedet.
Korábbi tartalmak - MIKOR SZÁMÍTASZ KÉSŐNEK A SZENTMISÉRŐL? A VÁLASZ, AMIT SOKAN NEM AKARNAK HALLANI
„Éppen csak a mise kezdete után érkeztem…”„Még az olvasmányok előtt odaértem…”„Legalább az áldozás előtt már ott voltam…”Ezek gyakran elhangzó magyarázatok.De íme a kellemetlen kérdés: Mikor érkezel valójában későn a szentmisére? Mert a szentmisére nem akkor kapcsolódsz be, amikor úgy érzed, hogy neked megfelel.
1. A SZENTMISÉNEK MEGHATÁROZOTT KEZDETI IDŐPONTJA VAN Ha a szentmise reggel 7 órára van hirdetve, akkor nem akkor kezdődik, amikor belépsz a templom ajtaján.Hanem a kijelölt időpontban. Az Egyház azt várja tőlünk, hogy részt vegyünk az Eucharisztia ünneplésében, ne csupán a szentmise számunkra kényelmesnek tűnő részére érkezzünk meg. Vasárnap és a kötelező ünnepeken a hívek kötelesek részt venni a szentmisén (1247. kánon). Tehát ha rendszeresen a szentmise kezdete után érkezel, akkor későn érkezel.
2. A SZENTMISE KEZDETE NEM „CSAK BEVEZETÉS ”Itt értelmezi félre sok katolikus a liturgiát. A bevonulás, a keresztvetés, a köszöntés, a bűnbánati cselekmény, a Kyrie, a Dicsőség, a könyörgés - ezek nem jelentéktelen, elhagyható bevezető mozzanatok.A Római Misekönyv Általános Rendelkezései ezeket a bevezető szertartások közé sorolják. Céljuk, hogy az összegyűlt hívek közösséggé váljanak, felkészüljenek Isten igéjének meghallgatására, és méltó módon ünnepeljék az Eucharisztiát.Ha tehát akkor érkezel meg, amikor ezek már lezajlottak, akkor a szentmise egy részéről már lemaradtál.
3. AZ, HOGY „AZ OLVASMÁNYOK ELŐTT ODAÉRTEM”, NEM A MÉRCE Vannak, akik ilyen szabályokat hallottak: „Amíg az evangélium előtt odaérsz, addig nincs baj…”Vagy: „A felajánlás előtt még megérkeztem…”A Római Katolikus Egyházban azonban nincs olyan egyetemes szabály, amely szerint egy bizonyos olvasmány vagy a felajánlás előtt történő megérkezés automatikusan eldöntené, hogy teljesítetted-e a vasárnapi miselátogatási kötelezettségedet.A szentmise egyetlen liturgikus ünneplés, nem különálló alkalmak sorozata, amelyek közül egyszerűen kiválaszthatod azt a részt, amelyen részt szeretnél venni.
4. A PÁPA IS BESZÉLT ERRŐL Ferenc pápa egyszer azokhoz a katolikusokhoz szólt, akik úgy gondolják: „Ha a homília után érkezem, akkor is mondhatom, hogy eleget tettem a kötelezettségemnek.”Elutasította ezt a szemléletet, és emlékeztette a híveket arra, hogy a szentmise a keresztvetéssel és a bevezető szertartásokkal kezdődik. Arra buzdította a katolikusokat, hogy érkezzenek korábban, és készítsék fel a szívüket az ünneplésre.
5. A SZENTMISE ELŐTT KÉSZÍTSD FEL A SZÍVEDET! Ezért fontos, hogy korábban érkezz. Ne akkor siess be a templomba, amikor mindenki más már imádkozik.Ne a mise első perceiben próbálj helyet keresni, ismerősökkel beszélgetni vagy elrendezni a holmijaidat. Érkezz korábban! Térdelj le! Imádkozz! Némítsd le a telefonodat! Hozd Isten elé a szándékaidat! Csendesedj el, és fordulj teljes figyelmeddel felé!Maga a Római Misekönyv is ajánlja a szent csend megtartását a szertartás előtt, hogy a hívek áhítattal és a liturgiához méltó lelkülettel készülhessenek a szent cselekményben való részvételre.
6. DE MI VAN AKKOR, HA VALÓBAN KÖZBEJÖTT VALAMI? Ez fontos kérdés. Különbség van aközött, ha valaki szándékosan érkezik későn, és aközött, ha rajta kívül álló körülmények miatt késik el.- Közlekedési dugó.- Váratlan vészhelyzet.- Beteg ember gondozása.- Előre nem látható esemény.Isten tudja a különbséget aközött, aki időben odaérhetett volna, de egyszerűen nem törődött vele, és aközött, aki őszintén igyekezett, mégis akadályba ütközött.Ez az üzenet tehát nem azt a célt szolgálja, hogy elítélje azt, aki időnként olyan körülmények miatt késik el, amelyeket nem tudott befolyásolni, hanem arra hív, hogy ne tekintsük természetesnek a késést akkor, amikor kellő odafigyeléssel elkerülhetnénk.
7. TEHÁT… MIKORTÓL SZÁMÍTASZ KÉSŐNEK? Egyszerűen fogalmazva: ha a szentmise már elkezdődött, akkor elkéstél. Nem szükséges bonyolult szabályokat gyártani. És ha rendszeresen a mise kezdete után érkezel, ne azt kérdezd: „A szentmise mekkora részéről maradhatok le úgy, hogy még beleszámítson?” Hanem inkább ezt: „Mennyivel korábban érkezhetnék, hogy teljes figyelmemet Istennek szentelhessem?”
JÖVŐ VASÁRNAP PRÓBÁLJ KI VALAMI MÁST! Ne az legyen a célod, hogy pontosan a szentmise kezdetére ess be. Érkezz korábban! Ülj le csendben! Fordulj az oltár felé! Ajánld fel Istennek a szívedet és a szándékaidat! És mondd ezt: „Uram, itt vagyok. Segíts, hogy egész szívemmel imádjalak Téged!”Mert a szentmise nem olyan esemény, amelynek a közepébe bármikor be lehet kapcsolódni. A szentmise az Egyház szent istentisztelete – és arra kaptál meghívást, hogy teljes szíveddel és figyelmeddel részt vegyél benne. „Örültem, mikor azt mondták nekem: Az Úr házába megyünk!” (Zsolt 122,1)
MI A KÜLÖNBSÉG AZ EGYHÁZI TANÍTÁS, AZ EGYHÁZI FEGYELEM ÉS A HAGYOMÁNY KÖZÖTT?
1. EGYHÁZI TANÍTÁS (DOKTRÍNA)
A doktrína a Katolikus Egyház hitre és erkölcsre vonatkozó tanításait jelenti. Ezek a tanítások az isteni kinyilatkoztatásban gyökereznek, amelyet a Szentírás és a Szenthagyomány közvetít, és amelyet az Egyház Tanítóhivatala hitelesen tanít.Egyes tanításokat dogmaként határoztak meg, amelyeket a katolikusoknak isteni és katolikus hittel kell elfogadniuk. Más hiteles egyházi tanítások pedig az értelem és az akarat vallásos alárendelését kívánják meg.Példák: a Szentháromság tana; Jézus Krisztus istensége; Krisztus valóságos jelenléte az Eucharisztiában; Szűz Mária szeplőtelen fogantatása.Változhat-e az egyházi tanítás? Az Egyház nem vonhat vissza egy isteni kinyilatkoztatásból származó igazságot, és nem mondhat ellent egy már meghatározott dogmának. Ugyanakkor az Egyház az idők során elmélyítheti a kinyilatkoztatott igazságok megértését, és egyre világosabban magyarázhatja azokat.
2. EGYHÁZI FEGYELEM Az egyházi fegyelem azokat a szabályokat és előírásokat jelenti, amelyeket az Egyház a hívek életének, istentiszteletének és magatartásának irányítására állapít meg.A kinyilatkoztatott hittételekkel ellentétben számos fegyelmi szabály módosítható az illetékes egyházi hatóság által, ha a körülmények ezt szükségessé teszik.Példák: a böjtre és a hústól való megtartóztatásra vonatkozó szabályok; bizonyos liturgikus előírások.Változhat-e az egyházi fegyelem? Igen. Az Egyháznak van felhatalmazása arra, hogy számos fegyelmi előírást felülvizsgáljon és módosítson. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gyakorlat szabadon megváltoztatható anélkül, hogy figyelembe vennénk az isteni törvényt, az egyházi tekintélyt és az adott gyakorlat természetét.
3. EGYHÁZI HAGYOMÁNYA Hagyomány szó a katolikus tanításban sokkal mélyebb jelentéssel bír, mint egyszerűen régi szokások vagy gyakorlatok összessége.A Szenthagyomány Isten Igéjének élő továbbadása, amelyet Krisztus és a Szentlélek az apostolokra bízott, és amelyet az Egyház az apostolok utódain keresztül őriz és ad tovább.Ez különbözik a hétköznapi egyházi szokásoktól, amelyek az idők során fejlődhetnek, és kultúránként is eltérhetnek.Példák a Szenthagyományra: az apostoli jogfolytonosság (apostoli szukcesszió) egyházi értelmezése; az apostoli hit továbbadása és megőrzése.Változhat-e a hagyomány? A Szenthagyomány mint az isteni kinyilatkoztatás hűséges továbbadása nem vethető el, és nem mondható neki ellent. Ugyanakkor a szokások, az ájtatossági gyakorlatok és bizonyos hagyományos formák fejlődhetnek, átalakulhatnak, alkalmazkodhatnak az új körülményekhez, vagy akár meg is szűnhetnek.
4. MIÉRT FONTOS EZEKET MEGKÜLÖNBÖZTETNI? E különbségek megértése segít a katolikusoknak elkerülni azt a hibát, hogy minden egyházi gyakorlatot megváltoztathatatlan dogmaként kezeljenek. Ugyanakkor attól is megóv bennünket, hogy azt gondoljuk: minden, ami régi, automatikusan Szenthagyomány, vagy hogy az Egyház bármely tanítása szabadon megváltoztatható.Például: az Egyház módosíthat bizonyos böjti előírásokat, de nem jelentheti ki egyszerűen, hogy Jézus már nincs valóságosan jelen az Eucharisztiában.
5. HOGYAN MŰKÖDNEK EGYÜTT AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN?- A tanítás (doktrína) megmutatja, mit kell hinnünk.- Az egyházi fegyelem irányt mutat abban, hogyan éljük meg és gyakoroljuk hitünket.- A Szenthagyomány továbbadja az Egyházra bízott apostoli hitet.Különböző feladatot töltenek be, de együtt szolgálják a Katolikus Egyház hitének megőrzését és életének irányítását.Nem minden megváltoztatható dolog jelentéktelen, és nem minden régi dolog megváltoztathatatlan.A Katolikus Egyháznak nincs hatalma arra, hogy új kinyilatkoztatást találjon ki, vagy ellentmondjon az apostolokra bízott hitnek.Ugyanakkor rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy elmélyítse a hit megértését, és szabályozza az egyházi élet számos területét.
FORRÁSOK:- A Katolikus Egyház Katekizmusa: 74–95., 84–87. és 888–892. pontok.- II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum (Isten Igéjéről szóló dogmatikus konstitúció), 7–10. pontok.- Az Egyházi Törvénykönyv: 331., 838. és 1249–1253. kánonok.
Korábbi tartalmak -Isten ideje és az emberi idő
ISTEN IDEJE ÉS AZ EMBERI IDŐ A teológiában Isten idejét gyakran „Kairosznak” (καιρός) nevezik – ez egy görög kifejezés, amelynek jelentése: „az elrendelt idő”, „a beteljesedett, alkalmas pillanat”. Ez különbözik az emberi időtől, a „Khronosztól” (χρόνος), amely az általunk megtapasztalt, lineárisan haladó, mérhető időt jelenti.Isten ideje túlmutat a múltnak, a jelennek és a jövőnek azokon a korlátain, amelyek meghatározzák emberi tapasztalatainkat. Isten örökkévaló, mindent átfogó szemlélete – amelyben minden pillanat egyszerre van jelen számára – arra hív bennünket, hogy bízzunk az Ő tökéletes időzítésében, bölcsességében és gondviselésében.
1. ISTEN ÖRÖKKÉVALÓSÁGA ÉS IDŐFELETTISÉGE Isten örökkévaló: az időn kívül létezik. Míg az emberek a kronologikus idő által meghatározott világban élnek – amelyet a múlt, a jelen és a jövő alkot –, Isten létezése túlmutat ezen.Istent nem kötik az események egymást követő kibontakozásának korlátai. Ő az Alfa és az Ómega, a Kezdet és a Vég. (vö. Jel 22,13) Ez azt jelenti, hogy Isten számára minden idő egyszerre van jelen.Szt. Ágoston híres gondolatokat fogalmazott meg erről a „Vallomások” című művében. Kifejtette, hogy Isten magát az időt is megteremtette, ezért Ő maga nincs alávetve annak. Isten számára az idő nem lineáris. A teremtéstől a világ végéig az egész történelmet egyetlen örökkévaló pillanatban látja át. Olyan az idő, mint egy hatalmas faliszőnyeg! Mi, emberek, úgy tapasztaljuk meg az időt, mintha egyik szálról a másikra haladnánk. Isten azonban egyetlen pillantással látja az egész szőttest. Egyszerre látja a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket, anélkül, hogy azok korlátoznák Őt.
2. KAIROSZ ÉS KHRONOSZA hagyomány a Khronosz és a Kairosz fogalmának megkülönböztetésével segít megérteni, hogyan kapcsolódik Isten az időhöz. KHRONOSZ az órákban, percekben és napokban mérhető idő, vagyis az, ahogyan mi, emberek megtapasztaljuk az élet múlását. Az óra ketyegése, a határidők és az életünk mérföldkövei mind ehhez az emberi időhöz tartoznak. KAIROSZ ezzel szemben Isten megfelelő, rendelt idejét jelenti: azt a különleges pillanatot, amelynek helye van Isten örök tervében. Krisztus megtestesülése a Kairosz egyik példája.„Amikor pedig eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát.” (Gal 4,4)Ez az „idő teljessége” a Kairosz: az a pillanat, amelyet Isten rendelt el, amikor Krisztus belépett az emberi történelembe, hogy elhozza az üdvösséget.
3. BÍZZ ISTEN IDŐZÍTÉSÉBEN!A hit egyik legnehezebb része, hogy bízzunk Isten időzítésében, különösen akkor, amikor az nem egyezik az elvárásainkkal. Arra kapunk meghívást, hogy türelmet és bizalmat tanuljunk, felismerve, hogy Isten terve az Ő tökéletes időzítése szerint bontakozik ki, nem pedig a miénk szerint.Isten késlekedése nem jelent elutasítást. Sokszor az, ami a mi szemszögünkből késlekedésnek tűnik, valójában egy nagyobb terv része lehet, amelyet még nem látunk át. A Szentírás számos olyan ember történetét őrzi, akiknek várniuk kellett Isten megfelelő idejére.* Ábrahámnak és Sárának hosszú éveket kellett várniuk arra, hogy Isten beteljesítse ígéretét, és fiút adjon nekik, még akkor is, amikor idős koruk miatt ez már lehetetlennek tűnt. (vö. Ter 21.)* Mózes 40 évet töltött vándorlással, mielőtt az Ígéret földjére vezette volna Izrael népét. (vö. 5Móz 1,3)Isten ezt az időt arra használta, hogy formálja és megtisztítsa népét. Ezek a példák arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten terve – még akkor is, ha lassúnak vagy titokzatosnak tűnik – végső javunkat szolgálja. „Mindent szépen alkotott a maga idejében.” (Préd 3,11) Mi az órát figyeljük, Isten azonban az egész történetet látja. Mi sokszor azt kérdezzük: „Miért nem most?” Ő pedig olyan összefüggéseket is lát, amelyeket mi még nem érthetünk.A Khronosz arra emlékeztet, hogy telik az idő. A Kairosz pedig arra, hogy minden pillanatnak megvan a maga rendeltetése.
Korábbi tartalmak - Miért nem bocsát meg Isten a Sátánnak
MIÉRT NEM BOCSÁTOTT MEG ISTEN A SÁTÁNNAK? Vajon Isten miért bocsát meg a bűneiket megbánó embereknek, miközben a Sátán és a bukott angyalok továbbra is el vannak választva Tőle? Ha Isten végtelenül irgalmas, miért nem adott Lucifernek még egy esélyt a lázadása után? Ez a kérdés a katolikus hit egyik legmélyebb tanításához vezet el bennünket, amely az angyalokról, a szabad akaratról és az Istentől való elfordulás súlyosságáról szól.
1. A SÁTÁN JÓNAK LETT TEREMTVE, NEM GONOSZNAKA Katolikus Egyház tanítása szerint Isten jó szellemi lényeknek teremtette az angyalokat. A Sátán és a többi bukott angyal saját szabad döntése következtében vált gonosszá (KEK 391–392).Lucifer bukása nem Isten tévedése volt, hanem annak következménye, hogy tudatosan elutasította Istent és az Ő uralmát. A tragédia akkor kezdődött, amikor egy teremtmény szabad akaratából elfordult attól, aki megteremtette őt.
2. AZ EGYHÁZ TANÍTÁSA SZERINT A BUKOTT ANGYALOK DÖNTÉSE VISSZAFORDÍTHATATLANAz emberek az időben élnek, tanulnak a hibáikból, és életük során megváltoztathatják a gondolkodásukat, a döntéseiket. Az angyalok Istent elutasító döntése végleges volt, és olyan tisztánlátással, valamint szellemi felismeréssel született meg, amely különbözik a miénktől.A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint az angyalok számára bukásuk után nincs bűnbánat, ahogyan az emberek számára sincs lehetőség a megtérésre a halál után (KEK 393).
3. ISTEN NEM LETT KEVÉSBÉ IRGALMAS A SÁTÁNNAL SZEMBENNem arról van szó, hogy Isten irgalma elfogyott volna, vagy hirtelen megszűnt volna szeretni teremtményeit. Sokkal inkább arról, hogy a bukott angyalok döntése végleges volt.Isten irgalma nem jelenti azt, hogy szeretetre kényszeríti teremtményeit, vagy felülírja az Isten elleni szabad és visszafordíthatatlan elutasításukat. A szeretetet nem lehet erőszakkal kikényszeríteni.
4. AZ EMBEREKNEK FÖLDI ÉLETÜK SORÁN LEHETŐSÉGÜK VAN A BŰNBÁNATRA ÉS A MEGTÉRÉSREAz angyalokkal ellentétben mi az idő múlásával éljük meg az életünket, és lehetőséget kapunk arra, hogy tanuljunk, megváltozzunk, és visszatérjünk Istenhez.Jézus azért jött, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűntől, és kiengeszteljen bennünket az Atyával. Ezért szólít fel bennünket újra és újra a Szentírás arra, hogy térjünk meg, amíg még lehetőségünk van rá: „Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)
5. A SÁTÁN BUKÁSA FIGYELMEZTETÉS A SZABAD AKARAT SÚLYÁRAIsten szeretetre és a vele való közösségre teremtett bennünket, de nem robotokként bánik velünk. A döntéseinknek súlya és következménye van.Lucifer bukása arra figyelmeztet bennünket, hogy ne váljunk önteltté, ne helyeseljük a lázadást, és ne utasítsuk el tudatosan Isten igazságát.Ugyanakkor soha nem szabad azt feltételeznünk, hogy Isten elutasítja azt az embert, aki földi élete során őszintén megbánja bűneit, és keresi az Ő irgalmát.Isten azért nem bocsátott meg a Sátánnak, mert a bukott angyalok Istent elutasító döntése végleges és visszafordíthatatlan volt. Nem azért, mert Isten irgalma kevésnek bizonyult, hanem azért, mert döntésüket nem követte bűnbánat és megtérés, amely megfordította volna azt.Számunkra az üzenet egyszerre sürgető és reményteli: amíg élünk, soha ne vegyük magától értetődőnek Isten irgalmát, de soha ne is veszítsük el a belé vetett reményünket!Ha Isten szabad akaratot adott teremtményeinek, szerinted létezhet-e valódi szeretet anélkül, hogy szabadon el is utasíthatnánk Őt?FORRÁSOK2Pt 2,4; Júd 1,6; 2Kor 6,2.A Katolikus Egyház Katekizmusa: 391–395, különösen a 393. pont.IV. Lateráni Zsinat: Firmiter Credimus (1215).
VISSZAVONHATJA-E EGY JÖVŐBELI PÁPA AZT, AMIT EGY KORÁBBI PÁPA TETT?
Egy újonnan megválasztott pápa visszavonhatja-e elődje valamelyik döntését? Megváltoztathatja-e az egyházi irányelveket, visszafordíthatja-e a kinevezéseket, módosíthatja-e a liturgikus szabályokat, vagy akár érvényteleníthet-e egy korábbi pápa által megfogalmazott tanítást? A válasz bizonyos esetekben igen, de nem minden esetben. A pápának legfőbb hatalma van a Katolikus Egyházban, de ez nem jelenti azt, hogy személyes kívánsága szerint mindent megváltoztathat. Íme 5 fontos dolog, amelyet minden katolikusnak érdemes megértenie.
1. A PÁPA MEGVÁLTOZTATHATJA ELŐDJE BIZONYOS DÖNTÉSEIT A pápa felülvizsgálhatja, módosíthatja, lecserélheti vagy visszavonhatja elődje bizonyos igazgatási döntéseit, fegyelmi szabályait és egyházi rendelkezéseit. Például megváltoztathatja a Vatikán működésére, az egyházi kormányzásra vagy az egyházmegyék igazgatására vonatkozó szabályokat. Ezek a döntések nem feltétlenül örök érvényűek pusztán azért, mert egy korábbi pápa hozta meg őket.
2. A PÁPA NEM VÁLTOZTATHATJA MEG AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁST A pápa nem vezethet be egy új evangéliumot, és nem mondhat ellent annak, amit Isten kinyilatkoztatott. A katolikus hit igazságai egyetlen pápa személyes tulajdonát sem képezik. A pápa feladata, hogy megőrizze, tanítsa és hűségesen továbbadja a hitletéteményt, nem pedig az, hogy átírja azt. (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 84–86. pont.)
3. A PÁPA NEM VONHAT VISSZA EGYSZERŰEN EGY VÉGÉRVÉNYESEN MEGHATÁROZOTT HITTÉTELT Amikor az Egyház végérvényesen tanít egy hitbeli vagy erkölcsi igazságot, azt egy későbbi pápa nem törölheti el egyszerűen. Például a Szeplőtelen Fogantatás és Szűz Mária mennybevételének dogmái nem ideiglenes egyházi rendelkezések, amelyeket egy másik pápa visszavonhatna. A pápa a hit igazságának szolgája, nem pedig annak fölötte álló ura. (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 88–90. pont.)
4. A PÁPA MEGVÁLTOZTATHATJA AZ EGYHÁZI FEGYELMI GYAKORLATOT ÉS A LITURGIKUS RENDELKEZÉSEKET Az Egyház bizonyos gyakorlatai nem megváltoztathatatlan hittételek, hanem fegyelmi rendelkezések. Ezeket az illetékes egyházi hatóság jogosan felülvizsgálhatja és módosíthatja. Például az alábbiakra vonatkozó szabályok idővel változhatnak:- a böjti előírások;- bizonyos liturgikus gyakorlatok;- az egyházi ügyek igazgatása.Ezeknek a változtatásoknak azonban mindig tiszteletben kell tartaniuk az Egyház hitét és az illetékes egyházi jogszabályok tekintélyét.
5. MINDEN PÁPA ÖRÖKLI AZ EGYHÁZ EGYSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉRE VONATKOZÓ FELELŐSSÉGET Egy új pápa nem egy új katolikus Egyház alapítójává válik. Szt. Péter utódaként ugyanannak az Egyháznak a vezetését és lelkipásztori gondozását veszi át. Dönthet másként, mint elődje, de feladata, hogy megőrizze az apostoloktól átadott hitet, és szolgálja az Egyház egységét. Egy jövőbeli pápa megváltoztathatja elődje számos döntését, különösen az igazgatási, fegyelmi és liturgikus rendelkezéseket. Azonban nem törölheti el egyszerűen az isteni kinyilatkoztatást, és nem fordíthatja vissza a katolikus hit végérvényesen meghatározott tanításait. A pápának nagy hatalma van, de nem áll Krisztus, az Evangélium vagy az Egyházra bízott hit fölött. A katolikus Egyház vezetésében, irányelveiben és fegyelmi gyakorlatában történhetnek változások anélkül, hogy a hit alapvető igazságai megváltoznának.Egy új pápának szabadon vissza kellene vonnia elődje igazgatási és fegyelmi döntéseit, vagy inkább meg kellene őriznie azokat, hacsak nincs komoly oka a megváltoztatásukra
Források: A Katolikus Egyház Katekizmusa, 84–90. pont: A hitletétemény és a hittani fejlődés. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 888–892. pont: Az Egyház tanítóhivatala. Az Egyházi Törvénykönyv, 331. kánon: A római pápa legfőbb hatalma. Az Egyházi Törvénykönyv, 333. kánon: A pápa legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes hatalma. II. Vatikáni Zsinat, Dei Verbum, 10. pont: Az Egyház tanítóhivatala és Isten Igéje. Catholic Dailies
MI TÖRTÉNIK AZOKKAL, AKIK ÚGY HALNAK MEG, HOGY SENKI SEM IMÁDKOZIK ÉRTÜK?
Képzeljünk el valakit, aki magányosan hal meg, család, barátok és olyan emberek nélkül, akik emlékeznének rá. Talán elhagyták, megfeledkeztek róla, vagy még a temetésén sem volt senki jelen. Mi történik egy ilyen ember lelkével? Ha senki sem ajánl fel érte szentmisét, és senki sem említi meg imádságaiban a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy nincs reménye a mennyországba jutni?
A Katolikus Egyháznak van egy vigasztaló tanítása Isten irgalmasságáról, amelyet minden katolikusnak érdemes megismernie.
1. ISTEN NEM FELEJTI EL AZOKAT, AKIKRŐL A VILÁG MEGFELEDKEZIK
Egyetlen ember sem válik Isten számára elfeledetté pusztán azért, mert a földön már senki sem emlékszik rá. Isten minden embert ismer, azokat is, akik magányosan haltak meg, vagy akiknek még a nevét sem tudjuk.
A 139. zsoltár 1–4. verse arra emlékeztet bennünket, hogy Isten tökéletesen ismer minket. Az emberek megfeledkezhetnek valakiről, de Isten ismerete és irgalmassága soha nem függ az emberi emlékezettől.
2. AZ ÜDVÖSSÉGED NEM ATTÓL FÜGG, HOGY HALÁLOD UTÁN IMÁDKOZIK-E ÉRTED VALAKI
Ez nagyon fontos. Az Egyház tanítása szerint Isten minden embert saját élete és az Ő kegyelmére adott válasza alapján ítél meg.
Senki sem kerül automatikusan a pokolba azért, mert halála után senki sem imádkozik érte, vagy nem ajánl fel érte szentmisét.
Ugyanígy az sem garantálja automatikusan az üdvösséget, ha sokan imádkoznak valakiért. Isten ítélete tökéletesen igazságos és irgalmas.
3. AZ EGYHÁZ MINDEN ELHUNYT HÍVŐÉRT IMÁDKOZIK, NEM CSAK AZOKÉRT, AKIKNEK CSALÁDJUK VAN
A szentmisében a katolikusok az élőkért és a holtakért egyaránt imádkoznak.
Az Egyház imádságai nem korlátozódnak azokra, akiknek vannak hozzátartozóik, akik szentmisét tudnak felajánlani értük, vagy megemlékeznek a nevükről.
Mi is imádkozhatunk minden elhunytért, beleértve azokat is, akiket soha nem ismertünk, akik magányosan haltak meg, és akikért talán senki más nem imádkozik.
4. OLYAN EMBEREKÉRT IS IMÁDKOZHATSZ, AKIKNEK A NEVÉT SEM ISMERED
Nem kell ismerned valakinek a nevét ahhoz, hogy imádkozz érte.
Egyszerűen így is imádkozhatsz: „Uram, irgalmadba ajánlom az összes elhunyt hívő lelket, különösen azokat, akik magányosan haltak meg, akikről a világ megfeledkezett, és akikért nincs senki, aki imádkozna. Add, hogy örök békédben nyugodjanak. Ámen.”
Ez az imádság a keresztény szeretet és könyörület kifejezése minden elhunyt iránt.
5. EZ ARRA KELL, HOGY INDÍTSON BENNÜNKET, HOGY A MEGFELEDKEZETTEKRE IS EMLÉKEZZÜNK
Amikor elhunyt szüleidért, nagyszüleidért, házastársadért, gyermekeidért és barátaidért imádkozol, gondolj azokra is, akiknek senki sem említi meg a nevét imádságában.
Gondolj azokra, akik családjuk nélkül haltak meg a kórházakban, azokra az ismeretlen emberekre, akiket szeretteik nélkül temettek el, és azokra, akiknek a történetét soha senki nem ismerhette meg.
Az Egyház arra buzdít bennünket, hogy minden elhunyt hívőért imádkozzunk, ne csupán azokért, akik vérségi vagy baráti kapcsolatban álltak velünk.
Aki úgy hal meg, hogy senki sem imádkozik érte, az nincs automatikusan elkárhozva. Örök sorsa Isten igazságos és irgalmas ítéletétől függ, nem pedig attól, hogy hány ember emlékezik rá. Az Egyház folyamatosan imádkozik az elhunyt hívekért, azokért is, akiknek a nevét mi nem ismerjük.
Soha ne korlátozd a halottakért mondott imáidat csupán azokra, akiket személyesen ismertél. Emlékezz azokra is, akik magányosan haltak meg, akiket elhagytak, és akiknek a nevét már senki sem tartja számon. Isten mindannyiukat ismeri.
Imádkoztál már valaha olyan emberért, akit nem ismertél, egyszerűen azért, mert elhunyt? Ebben a novemberben emlékezzünk meg nemcsak szeretteinkről, hanem mindazokról is, akikért talán már senki sem imádkozik!
Catholic Dailies