Isten hozta a Jézus Szíve Plébánia (Pécs-Piusz) oldalán!
ISTEN IDEJE ÉS AZ EMBERI IDŐ A teológiában Isten idejét gyakran „Kairosznak” (καιρός) nevezik – ez egy görög kifejezés, amelynek jelentése: „az elrendelt idő”, „a beteljesedett, alkalmas pillanat”. Ez különbözik az emberi időtől, a „Khronosztól” (χρόνος), amely az általunk megtapasztalt, lineárisan haladó, mérhető időt jelenti.Isten ideje túlmutat a múltnak, a jelennek és a jövőnek azokon a korlátain, amelyek meghatározzák emberi tapasztalatainkat. Isten örökkévaló, mindent átfogó szemlélete – amelyben minden pillanat egyszerre van jelen számára – arra hív bennünket, hogy bízzunk az Ő tökéletes időzítésében, bölcsességében és gondviselésében.
1. ISTEN ÖRÖKKÉVALÓSÁGA ÉS IDŐFELETTISÉGE Isten örökkévaló: az időn kívül létezik. Míg az emberek a kronologikus idő által meghatározott világban élnek – amelyet a múlt, a jelen és a jövő alkot –, Isten létezése túlmutat ezen.Istent nem kötik az események egymást követő kibontakozásának korlátai. Ő az Alfa és az Ómega, a Kezdet és a Vég. (vö. Jel 22,13) Ez azt jelenti, hogy Isten számára minden idő egyszerre van jelen.Szt. Ágoston híres gondolatokat fogalmazott meg erről a „Vallomások” című művében. Kifejtette, hogy Isten magát az időt is megteremtette, ezért Ő maga nincs alávetve annak. Isten számára az idő nem lineáris. A teremtéstől a világ végéig az egész történelmet egyetlen örökkévaló pillanatban látja át. Olyan az idő, mint egy hatalmas faliszőnyeg! Mi, emberek, úgy tapasztaljuk meg az időt, mintha egyik szálról a másikra haladnánk. Isten azonban egyetlen pillantással látja az egész szőttest. Egyszerre látja a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket, anélkül, hogy azok korlátoznák Őt.
2. KAIROSZ ÉS KHRONOSZA hagyomány a Khronosz és a Kairosz fogalmának megkülönböztetésével segít megérteni, hogyan kapcsolódik Isten az időhöz. KHRONOSZ az órákban, percekben és napokban mérhető idő, vagyis az, ahogyan mi, emberek megtapasztaljuk az élet múlását. Az óra ketyegése, a határidők és az életünk mérföldkövei mind ehhez az emberi időhöz tartoznak. KAIROSZ ezzel szemben Isten megfelelő, rendelt idejét jelenti: azt a különleges pillanatot, amelynek helye van Isten örök tervében. Krisztus megtestesülése a Kairosz egyik példája.„Amikor pedig eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát.” (Gal 4,4)Ez az „idő teljessége” a Kairosz: az a pillanat, amelyet Isten rendelt el, amikor Krisztus belépett az emberi történelembe, hogy elhozza az üdvösséget.
3. BÍZZ ISTEN IDŐZÍTÉSÉBEN!A hit egyik legnehezebb része, hogy bízzunk Isten időzítésében, különösen akkor, amikor az nem egyezik az elvárásainkkal. Arra kapunk meghívást, hogy türelmet és bizalmat tanuljunk, felismerve, hogy Isten terve az Ő tökéletes időzítése szerint bontakozik ki, nem pedig a miénk szerint.Isten késlekedése nem jelent elutasítást. Sokszor az, ami a mi szemszögünkből késlekedésnek tűnik, valójában egy nagyobb terv része lehet, amelyet még nem látunk át. A Szentírás számos olyan ember történetét őrzi, akiknek várniuk kellett Isten megfelelő idejére.* Ábrahámnak és Sárának hosszú éveket kellett várniuk arra, hogy Isten beteljesítse ígéretét, és fiút adjon nekik, még akkor is, amikor idős koruk miatt ez már lehetetlennek tűnt. (vö. Ter 21.)* Mózes 40 évet töltött vándorlással, mielőtt az Ígéret földjére vezette volna Izrael népét. (vö. 5Móz 1,3)Isten ezt az időt arra használta, hogy formálja és megtisztítsa népét. Ezek a példák arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten terve – még akkor is, ha lassúnak vagy titokzatosnak tűnik – végső javunkat szolgálja. „Mindent szépen alkotott a maga idejében.” (Préd 3,11) Mi az órát figyeljük, Isten azonban az egész történetet látja. Mi sokszor azt kérdezzük: „Miért nem most?” Ő pedig olyan összefüggéseket is lát, amelyeket mi még nem érthetünk.A Khronosz arra emlékeztet, hogy telik az idő. A Kairosz pedig arra, hogy minden pillanatnak megvan a maga rendeltetése.
MIÉRT NEM BOCSÁTOTT MEG ISTEN A SÁTÁNNAK?Vajon Isten miért bocsát meg a bűneiket megbánó embereknek, miközben a Sátán és a bukott angyalok továbbra is el vannak választva Tőle? Ha Isten végtelenül irgalmas, miért nem adott Lucifernek még egy esélyt a lázadása után? Ez a kérdés a katolikus hit egyik legmélyebb tanításához vezet el bennünket, amely az angyalokról, a szabad akaratról és az Istentől való elfordulás súlyosságáról szól.
1. A SÁTÁN JÓNAK LETT TEREMTVE, NEM GONOSZNAKA Katolikus Egyház tanítása szerint Isten jó szellemi lényeknek teremtette az angyalokat. A Sátán és a többi bukott angyal saját szabad döntése következtében vált gonosszá (KEK 391–392).Lucifer bukása nem Isten tévedése volt, hanem annak következménye, hogy tudatosan elutasította Istent és az Ő uralmát. A tragédia akkor kezdődött, amikor egy teremtmény szabad akaratából elfordult attól, aki megteremtette őt.
2. AZ EGYHÁZ TANÍTÁSA SZERINT A BUKOTT ANGYALOK DÖNTÉSE VISSZAFORDÍTHATATLANAz emberek az időben élnek, tanulnak a hibáikból, és életük során megváltoztathatják a gondolkodásukat, a döntéseiket. Az angyalok Istent elutasító döntése végleges volt, és olyan tisztánlátással, valamint szellemi felismeréssel született meg, amely különbözik a miénktől.A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint az angyalok számára bukásuk után nincs bűnbánat, ahogyan az emberek számára sincs lehetőség a megtérésre a halál után (KEK 393).
3. ISTEN NEM LETT KEVÉSBÉ IRGALMAS A SÁTÁNNAL SZEMBENNem arról van szó, hogy Isten irgalma elfogyott volna, vagy hirtelen megszűnt volna szeretni teremtményeit. Sokkal inkább arról, hogy a bukott angyalok döntése végleges volt.Isten irgalma nem jelenti azt, hogy szeretetre kényszeríti teremtményeit, vagy felülírja az Isten elleni szabad és visszafordíthatatlan elutasításukat. A szeretetet nem lehet erőszakkal kikényszeríteni.
4. AZ EMBEREKNEK FÖLDI ÉLETÜK SORÁN LEHETŐSÉGÜK VAN A BŰNBÁNATRA ÉS A MEGTÉRÉSREAz angyalokkal ellentétben mi az idő múlásával éljük meg az életünket, és lehetőséget kapunk arra, hogy tanuljunk, megváltozzunk, és visszatérjünk Istenhez.Jézus azért jött, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűntől, és kiengeszteljen bennünket az Atyával. Ezért szólít fel bennünket újra és újra a Szentírás arra, hogy térjünk meg, amíg még lehetőségünk van rá: „Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)
5. A SÁTÁN BUKÁSA FIGYELMEZTETÉS A SZABAD AKARAT SÚLYÁRAIsten szeretetre és a vele való közösségre teremtett bennünket, de nem robotokként bánik velünk. A döntéseinknek súlya és következménye van.Lucifer bukása arra figyelmeztet bennünket, hogy ne váljunk önteltté, ne helyeseljük a lázadást, és ne utasítsuk el tudatosan Isten igazságát.Ugyanakkor soha nem szabad azt feltételeznünk, hogy Isten elutasítja azt az embert, aki földi élete során őszintén megbánja bűneit, és keresi az Ő irgalmát.Isten azért nem bocsátott meg a Sátánnak, mert a bukott angyalok Istent elutasító döntése végleges és visszafordíthatatlan volt. Nem azért, mert Isten irgalma kevésnek bizonyult, hanem azért, mert döntésüket nem követte bűnbánat és megtérés, amely megfordította volna azt.Számunkra az üzenet egyszerre sürgető és reményteli: amíg élünk, soha ne vegyük magától értetődőnek Isten irgalmát, de soha ne is veszítsük el a belé vetett reményünket!Ha Isten szabad akaratot adott teremtményeinek, szerinted létezhet-e valódi szeretet anélkül, hogy szabadon el is utasíthatnánk Őt?FORRÁSOK2Pt 2,4; Júd 1,6; 2Kor 6,2.A Katolikus Egyház Katekizmusa: 391–395, különösen a 393. pont.IV. Lateráni Zsinat: Firmiter Credimus (1215).
MIÉRT VAN KÉT SZARVA MICHELANGELO MÓZES-SZOBRÁNAK?A művészettörténet egyik leghíresebb bibliai alakjának két szarv emelkedik ki a fejéből. Ennek oka azonban nem valamilyen természetfeletti rejtély, hanem egy ősi bibliafordítás.Michelangelo a XVI. század elején készítette el Mózes márványszobrát, amelyet II. Gyula pápa síremlékéhez szánt. Mózes számos hagyományos ábrázolásától eltérően ezen a szobron két apró szarv látható, amelyek a próféta fejéből emelkednek ki. A magyarázat a Bibliában rejlik.A Kivonulás könyvének 34. fejezetében Mózes lejön a Sínai-hegyről, miután Istennel beszélt. Arca ragyog, tükrözve az isteni találkozást. Amikor azonban Szt. Jeromos a IV. század végén latinra fordította a Bibliát, a CORNUTA szót használta Mózes arcának leírására. Ez a latin szó azt jelenti: „szarvakkal ellátott” vagy „szarvas”.A szöveg alapjául szolgáló héber szó, a QĀRAN, a fénysugarakkal vagy a ragyogással áll összefüggésben. Az eltérő értelmezés hozzájárult ahhoz, hogy Mózest a művészetben hosszú időn keresztül szarvakkal ábrázolják.
Michelangelo korára ez a képi hagyomány már jól ismert volt a keresztény művészetben.A szarvak nem feltétlenül a gonoszságot jelképezték. Sokkal inkább Mózes Istennel való találkozásának egy hagyományos értelmezését fejezték ki. Egy apró fordítási különbség hozzájárult ahhoz, hogy megszülessen a reneszánsz művészet egyik legkiemelkedőbb szobra.A művészet legmeglepőbb részletei néha egyáltalán nem rejtett titkok, hanem évszázadokon át öröklődő történetek, amelyek a nyelv, a hit és a művészi hagyomány révén maradtak fenn.